Paraziták z egypta, Bilharziózis – Wikipédia

A dunai ingola Eudontomyzon mariae a Duna, míg a Vladykov-ingola Eudontomyzon vladykovi a Duna és a Dráva vízrendszerében fordul elő, szemben a tiszai ingolával Eudontomyzon danfordimely a Tisza vízrendszerének endemizmusa Harka Á. Az ingolák életmódjáról Kottelat M. Sobecka és munkatársai a dunai ingola 10 parazitájáról számoltak be, melyek mind a bélférgek közé sorolhatók, azonban eukarióta mikroorganizmusok okozta megbetegedésekről az ingolák Cephalaspidomorphi körében a mai napig nem rendelkezünk információkkal.

A dermocisztid paraziták okozta megbetegedések világszerte széles körben elterjedtek mind a gerinctelen, mind a gerinces szervezetekben, egyaránt beleértve a halakat, a kétéltűeket, a madarakat és az emlősöket Mendoza et al.

A gombák és az állati egysejtűek evolúciós elválásának pontjával határos pozícióban elhelyezkedő Dermocystidium fajok a halak gyakori parazitái Mendoza et al.

Magyarországon korábban a sügér Perca fluviatilisaz angolna Anguilla anguillaa ponty Cyprinus carpiovalamint a széles kárász Carassius carassius esetében sikerült kimutatni Dermocystidium fajok okozta megbetegedéseket Csaba G. Összességében elmondható, hogy bár a Dermocystidium fajok okozta megbetegedések széles körben elterjedtek az állatvilágban így a halakban isaz ingolák dermocisztidiózisáról mindezidáig nem volt ismeretanyagunk. Jelen munkánkban elsőként számolunk be a tiszai ingola Dermocystidium-szerű parazitával való fertőzéséről.

Anyag és módszer Terepi mintavétel: Mintavételünket Halászat közben lettünk figyelmesek az ingolák testét borító hólyagokra. Így a populáció méretének felmérése mellett a szóban forgó elváltozások populáción belüli elterjedtségét is feltérképeztük. Morfológiai és hisztológiai vizsgálatok: Az ingola testét borító hólyagok morfológiai és szövettani vizsgálataira az Agrártudományi Kutatóközpont, Állatorvos-tudományi Intézet, Halkórtan és parazitológia témacsoport laboratóriumában került sor.

A farki testfélről származó hólyagok egyikét fénymikroszkóp alatt feltártuk, az ürülő fehér, szemcsés váladékból készült kenetben spórákhoz hasonló képletek ezreit sikerült megfigyelnünk.

Pin x paraziták. Jellemzők

A vizsgálat során egy, cellSens Entry képarchiváló szoftverrel felszerelt, Olympus BX53 kutatómikroszkóp segítségével fénymikroszkópos felvételeket is készítettünk. A cisztákat határoló szövetek jellemzését Elliot D. Molekuláris biológiai vizsgálatok: A parazita pontos rendszertani azonosítása érdekében molekuláris vizsgálatokat végeztünk.

A szekvenciák leolvasása, megrendelt szolgáltatás keretében, az ABI Genetic Analyser automata szekvenátorral zajlott. A nyers szekvenciákat a MEGA 6. A filogenetikai rekonstrukció a maximum-likelihood algoritmus alapján történt Akaike információs kritérium AIC modell.

Eredmények és következtetések A mintavétel során megvizsgált tiszai ingola közül 25 egyeden figyeltük meg a bőr hólyagos elváltozásait. A faj fokozottan paraziták z egypta természetvédelmi státuszára való tekintettel egyetlen 16 cm-es egyedet gyűjtöttünk be további vizsgálatokra.

A vizsgálatra gyűjtött ingola testének különböző részein összesen 10, kiboltosodó hólyagot 7—10 mm észleltünk. Paraziták z egypta feltárásra került hólyagból ürülő fehér, szemcsés folyadékban, fénymikroszkóp alatt, apró 8—14 µm-es spóraszerű képleteket figyelhettünk meg, melyek viszonylag vékony 0,5 µm sejtfallal rendelkeztek.

A képleten belüli teret túlnyomó részt szemcsés sejtállomány és keskeny citoplazma töltötte ki. Egyes esetekben a sejtfalhoz szorult sejtmagok is kirajzolódtak. A spóraszerű képleteken túl, a Dermocystidium fajokra gyakran jellemző spóraképző fonalak hifa paraziták z egypta nem tapasztaltuk. A molekuláris azonosítást célzó vizsgálatainkhoz a spóraszerű képletekből DNS-t izoláltunk, majd egy specifikus PCR reakció segítségével a 18S rDNS egy adott, bp hosszúságú szakaszát felerősítettük, és megszekvenáltuk.

A génbankból az általunk vizsgált szekvenciához hasonló, összesen 39 Dermocystidium szekvenciát választottunk ki és illesztettünk egymásra, a végső illesztés bp hosszúságú lett. A tiszai ingola parazitája a spóraszerű képletekből nyert DNS vizsgálata alapján monofiletikus csoportot alkot több dermocisztid fajjal pl. Dermocystidium salmonis, D. Azonban a halak esetében ismeretes és a dermocisztid paraziták közül legjobban ismert Dermocystidium percae ezen csoporton kívül helyezkedik el.

Az eredményeket tekintve elmondható, hogy a tiszai ingolából származó dermocisztid parazita a génbankból származó és azokkal összevetett szekvenciák közül a legnagyobb hasonlóságot a D. Összefoglalás Számos Dermocystidium parazita létezik világszerte, melyek édesvízi és anadrom vándorló halfajokon okoznak különféle megbetegedéseket Feist et al.

A tiszai ingola a Kárpát-medence fokozottan védett endemizmusa, melynek parazitáiról mindezidáig nem rendelkeztünk információkkal. Jelen munkánk az első, amely adatokat papillomavírus absztinencia vakcina eukarióta mikroorganizmusok okozta megbetegedésekről az édesvízi ingola fajokban.

Sőt, a tanulmányozásra került Dermocystidium-szerű kórokozó a tiszai ingola tudomány által első felismert parazitája. Az általunk begyűjtött és további vizsgálatoknak alávetett ingola testén fejlődött hólyagok, eltérően a korábban hazánkban kimutatott Dermocystidium paraziták okozta fertőzésektől, meglehetősen vékonynak mutatkoztak.

A ciszták fehér színű, szemcsés folyadékot tartalmaztak spóraszerű képletek ezreivel. Ez a sejtszerveződési eltérés, vélhetően a fertőzés korai stádiumával magyarázható, amikor is a spórákat még egy sokkal szemcsésebb struktúra jellemzi Pekkarinen et al. Az érett spórák hiányában az általunk vizsgált fajt, pontosabb rendszertani megjelölés nélkül, csupán Dermocystidium-szerű parazitaként kezelhetjük.

A további vizsgálatok a parazita fajának pontos meghatározását illetően akadályokba ütköznek, mert azon túl, hogy egy fokozottan védett és folyamatosan csökkenő populációval rendelkező gazdafajról beszélünk, a fertőzött ivarérett egyedek begyűjtésére csupán néhány nap áll rendelkezésünkre tavasszal, az ívási időszak során. A molekuláris vizsgálatok eredményei alapján elmondható, hogy jelen parazita a dermocisztid fajok monofiletikus csoportjában foglal helyet.

Ezt a tényt figyelembe véve fontos hangsúlyozni, hogy jelen tanulmány az első, mely ezen ősi gerinces csoport Cephalaspidomorphi dermocisztid parazitás fertőzöttségéről szolgáltat adatokat.

Kulcsszavak: dermocisztid parazita, tiszai ingola, hólyagok, hisztológia, 18S rDNS Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Lontay Lászónak, az Aggteleki Nemzeti Park természetvédelmi őrének a mintavételben nyújtott nélkülözhetetlen segítségért és tapasztalatainak megosztásáért, valamint Abonyi Tamás és Pádár Patrik egyetemi hallgatóknak a mintavétel során nyújtott segítségért.

Paraziták z egypta. Aphipar | Koppert Termékeink

Irodalom Csaba G. A ponty bőrében élősködő Dermocystidium erschowi megjelenése hazánkban. Halászat, 84, — Dermocystidium infection in Trichomycterus sp. Osteichthyes, Trichomycteridae.

Parasite, 7, — Elliott D. The Many Functions of Fish Integument. In: Farrell A. El-Mansy A. A new finding paraziták z egypta Dermocystidium-like spores fehérmályva gyökér paraziták the gut of cultured Oreochromis niloticus.

Journal of Global Veterinary Research and Development, 2, — Feist S. Observations of Dermocystidium sp. Journal of Fish Diseases, 27, — L, Eiras J. Dermocystidium sp. Journal of Fish Diseases, 41, — Glockling S. Phylogenetic interpretations and ecological potentials of the Mesomycetozoea Ichthyosporea.

Fungal Ecology, 6, González-Hernández M. Dermocystid infection and associated paraziták z egypta lesions in free-living palmate newts Lissotriton helveticus from Southern France. Parasitology International, 59, — Magyarország halfaunája.

Bilharziózis

Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Szarvas, p. Hassan M. Middle-East Journal of Scientific Research, 22 4 Kottelat M. Handbook of European Freshwater Fishes. Mahboub H. Prevalence, diagnosis and experimental challenge of Dermocystidium sp. Mendoza L. The class Mesomycetozoea: A group of microorganisms at the animal-fungal boundary.

Annual Review of Microbiology, 56, — Protozoan parasites of fish species indigenous in Hungary. Parasitologia Hungarica, 12, 5—8.

Molnár K. Dermocystidium anguillae infection in elvers cultured in Hungary. Aquacultura Hungarica Szarvas4, 71— Dermocystidium fertőzöttség széles kárász szemében.

Magyar Állatorvosok Lapja,53— Pekkarinen M. Acta Protozoologica, 42, — Sobecka E.